Miután többször megkaptuk már a hozzászólásokban, hogy milyen negatívak vagyunk (holott szerintünk csak nyitott szemmel járunk, de ebbe most ne menjünk bele), arra gondoltunk, ma beszélgethetnénk arról, hogy vajon mekkora felelősségük van Magyarország sorsában és jövőjében a külföldre költözőknek.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Az apropót egy Facebook-os hozzászólás adta, Dávid írta egy korábbi posztra reagálva.

Abban a posztban Anikó a következőket (is) írta: „Úgy vélem ez a rengeteg MAGYAR fiatal, aki körülöttünk van, vagy a környező városokban és országokban egyszer haza akar majd menni, haza, mert ott hagyta szívét-lelkét, családját, az otthonát. Egyszer haza megy, vesz ő is házat, autót, vesz ruhát, eszik a helyi étteremben, mert hiányzott neki az "OTTHON ÍZE" és viszi haza a pénzt, amit itt megkeresett...

Hazaviszi és ezzel segít, növeli a helyi vállalkozások bevételét, aki eladná házát, mert bajban van, a ruházati üzletekét, akik többet keresnek és így nem kell bezárni az üzletet, nem a BANK viszi el a helyi kis zöldségüzletet stb... DE KÉRDEM ÉN! Mire a MAGYAR úgy érzi, hogy haza akarok menni... akkora mi marad a hazából? Mi?”

Dávid válasza:

Én azt tanultam, hogy a kitartó, becsületes munkának - ha az ember akarja és tudja - megvan a gyümölcse. Ezt eddig még nem sikerült megcáfolnia senkinek. Igen, nehéz, de mindenkinek nehéz ám, nem csak annak, aki kimegy! Változnak a feltételek, ezekhez alkalmazkodni kell. Hogy egy hasonlattal éljek: sivatagban ne akarj epret termeszteni!

Még nem keresek álomösszeget, mert kezdő vagyok a szakmámban - aminek meghatározása itt nem releváns - de biztos, hogy úgy nehéz lesz felépíteni ezt az országot, ha a nehezéből mindenki kilép és amíg az itthon maradtak termelik a GDP-t, a többiek kint mosogatnak, meg takarítanak egy másik országban, ott növelve a statisztikát. (Majd hazajönnek és előadják a ki-ha-én-nem-stílusukat, amitől hányok.)
Ha valaki engem kérdezne azt mondanám: semmi nem marad így a hazából!”

Ennek kapcsán az jutott az eszünkbe, hogy vajon szerintetek mekkora szerepet kellene vállalniuk a külföldön élő magyaroknak az ország felvirágoztatásából? Nem feltétlenül és kizárólag az anyagiakra gondolunk, hanem elsősorban az ott összegyűjtött tapasztalatok megosztására, visszahozatalára, továbbadására.

Sokszor halljuk, olvassuk azt a (talán nem is teljesen alaptalan érvet), hogy ha mindenki elmegy Magyarországról, aki változást szeretne (és mielőtt megjelennek a hivatásos elborzadók: elsősorban nem politikai, hanem szemléletbeli, gondolkodásban lezajló változásra gondolunk), akkor mitől is változnának meg a dolgok?

És még valami: a másfajta szemlélettel hazatérők visszailleszkedéséhez fogadókészség is kell. Szerintetek van?