Nem nagy örömmel tesszük közzé a mai bejegyzést, mert jóérzésű ember csak elkeseredni tud azon, hogy itt tartunk. De önbecsapás lenne behunyni a szemünket és nem észrevenni a valóságot. Márpedig a valóság az, hogy egy tízfős diplomás társaságból kilencen gondolkodás nélkül és azonnal nekivágnának a külföldnek, mert nem tudnak méltó színvonalon megélni. El lehet ám ezen gondolkodni mindenkinek, akinek feladata ezen elgondolkodni és azoknak is, akiknek nem.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!

Kornél:

Én egy 29 éves doktorandusz vagyok. NEM bölcsész területen dolgozom, hanem élettudományin. Nem nézem le a bölcsészettudományt (voltam bölcsész), de szeretik az ilyen embereket azonnal ezzel kivégezni, hogy na, ha könyvbu*i vagy, akkor meg is érdemled...

Az életkoromból nyilván kiderül, hogy nem egyenes úton jutottam ide, sokan ezzel is kezdhetik, hogy miért pofázok, ha majd' 30 évesen még csak itt tartok, akkor meg szintén meg is érdemlem a sorsom... kussoljak csak.