Írországból érkezett a mai írásunk, kicsit keserédesnek tűnik, az mindenesetre kiderül belőle, hogy aki a zöld szigetre tervez költözni, jó, ha számol azzal, hogy ott sem egyszerű az élet.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Erzsébet:
Iskola után, 2006-ban jöttem ki Írországba egy éttermi állásra felszolgálóként. Az alap órabér 8,75 euró, ez heti 40 órával számolva, adó után kb. heti 300 eurót lehet keresni minimálbérként.
Az élelmiszerárak magasabbak, mint Magyarországon a megfelelő összehasonlítás alapján. Sokan az itteni tescós árakat hasonlítják össze az otthoni márkás termékek áraival. Egy liter tej 80 cent környékén van, egy kiló „kenyér” (aminek tulajdonképpen semmi köze a kenyérhez) 1-1,6 euró közt, a toast kenyér akár 60 cent is lehet. De ez nem hasonlítható össze egy Magyarországon megvásárolható kenyérrel, mert bizony minőségben messze elmarad.
A lakásbérlés 800-1200 euró környékén van, ezért sokszor akár hárman is bérlik. Ezt se hasonlítsuk össze azzal, ha az ember otthon csak a párjával lakik egy kétszobás lakásban!
Az autóárak sokkal alacsonyabbak, az autók jobban felszereltek és megkíméltebb állapotúak, mint otthon. Körülbelül 4000 euróért olyan autót lehet kapni, amit otthon kétmillióért kínálnak, kétszer annyi kilométerrel, és karcosan.
Az adórendszer sokkal barátságosabb, kevesebbet vonnak, viszont sokkal kevesebbet is adnak. Minden egyes orvosi vizsgálatnál 50-80 euró közötti vizitdíjat kell fizetni, és a gyógyszerárak is magasak. A sürgősségi ellátást fizeti az állam.
Ami a szociális ellátásokat illeti, a gyes-gyed együtt összesen hat hónap, ami alatt jár a teljes fizetés, ha az embernek van munkája. Ha nincs, akkor csak abban az esetben jár, ha a megelőző egy éven belül legalább nyolc hónapig volt olyan munkája, mellyel minimum heti 185 eurót keresett.
Lehet spórolni és a számok szerint sokkal jobban megélni is, nagy kérdés, hogy tényleg úgy van-e? Hát nem. Addig, amíg otthon a sajátjában él, és azt újítja, rendezgeti, ápolja, karbantartja, addig itt csak bérel valamit, amit csak lelak és szól a tulajnak, ha elromlik valami, hogy szerelje meg.
Itt nincs család, barátok, semmi. Nem kell költeni szülinapi és névnapi ajándékokra, az ember nem lepi meg csak úgy a barátait, családtagjait. Sokkal kevesebbet jár szórakozni, moziba, étterembe vagy rendezvényre. Egy jótékonysági futásra akár 100 euró is lehet a nevezési díj, míg otthon a legtöbb nagy cégek által szponzorált rendezvény ingyenes.
A helyi közlekedés borzalmas, nem megbízható és viszonylag drága is, egy vonaljegy Corkban például 1,70 – 2 euró.
Természetesen az ügyintézés ugyanolyan fájdalmas, mint otthon, sehova se halad az ember, a szakemberek meg borzasztó drágák, és megbízhatatlanok. Az utak minősége katasztrofális, az otthoniak ehhez képet ötcsillagosak.
Kereset: 1700 euró
Kötelező kiadások:
Kocsi adó: 60 euró
Biztosítás: 40
Lakás: 375
Rezsi: 50
Net: 25
Buszbérlet: 60
Telefon: 50
Mindent összeadva marad tehát 1000 euró havonta, de akkor még nem ettem vagy ittam, és semmit sem vettem magamnak. (Nem is beszélve például arról, hogy nem voltam fodrásznál, ami 50 eurónál kezdődik és még csak különösebben jó minőségűnek sem mondható.)
Heti 100 euró lazán elmegy a bevásárlásokra (tisztítószer, stb. beleértve), illetve havi 200 euró egyéb kiadásokra. Tehát 400 euró marad, amit az ember eltesz és spórol, gyűjt, vagy elutazik. Egy magyarországi út simán benne van 300 euróban.
A fenti árakat persze úgy kell érteni, hogy ez csak a rám eső rész, hiszen a párommal élek kettesben egy 40 négyzetméteres lakásban. Ő nem keres annyit, mint én, körülbelül 1400 euró körül kap. Így aztán neki még annyi sem marad.
Persze lehetne élni egy hatalmas házban, és csak egy szobát bérelni benne magunknak, lehetne autó nélkül és kizárólag a legolcsóbb termékeken élni, de hét év után már nem vágyom rá.
Jól elvagyok, de nem vagyok gazdag. Könnyebben teszek félre az itteni fizumból, mint az otthoniból tettem, de mindez sokkal nagyobb lemondással is jár. Már nagyon készülök haza, remélem, hamarosan sikerül hazaköltöznöm.
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
Találtam azért megmosolyogtató túlzásokat; reggeli rántottához nem kell a tojásokat széttörni, mert már felverve, dobozban kaphatók, a hagymák-saláták felvágásával nem kell vesződni, mert gondosan bezacskózva megveheted aszerint, hogy negyed- vagy félcentis kockákból akarod a vacsorát összedobni. Itt a szőlőfürt-szemezés nehézsége sincs többé, és a tévében sokszor látott vendégváró torták összerakása is pofonegyszerű; kb. húszféle félkészre sütött mélyített tortaalap kapható eldobható sütőformában.
Nem erről álmodtunk, de jött egy lehetőség
Ha lakásunk van, házat akarunk, ha Opelunk van, BMW-t akarunk,(ha egy nőnk van, kettőt akarunk—ez csak vicc!) , és közben a szerzés-birtoklás hevében, fontos dolgok mellett elmegyünk, lassan kiégünk, mert erről szól az életünk, míg el nem visz egy infarktus, vagy agyvérzés.
Összességében havi szinten 600 euróval kaptam kevesebbet a megbeszéltnél, az ilyen-olyan félrebeszélések miatt. (…) A végére maradt 200 euró, ha egy hónapban egyszer hazajöttem, akkor 50! Szóval egészen egyszerűen úgy döntöttem, hogy 50 euró, (de legyen 200), szóval 200 euró nem ér annyit, hogy távol éljek mindentől és mindenkitől, akit szeretek és kedves nekem egyrészt, másrészt utáltam a munkámat és a szállásomat is!
Ha változtatni szeretnél az életeden
Nem vagyunk rosszak sem azért, csak a vágyálmok helyett (európai módon AKAROK élni) dolgozni kell érte, és majd 2 generáció múlva talán elérünk oda, ahol most vannak a németek. Viszont te, nyájas blogolvasó, te nem fogsz 5-10-15 éven belül oda kerülni, sőt valószínűleg egész életedben sem, hacsak nem vagy egészen kiemelkedő abban, amit csinálsz, és hacsak amit csinálsz azért valahol valaki hajlandó durván sok pénzt fizetni.
Az ember viszi magával, ami benne van
Szerintem igenis lehet úgy boldog egy család, hogy mondjuk 5-10 évente máshol élnek, sőt talán akkor igazán teljes az élet. Megismerni annyi kultúrát és népet, amennyit csak lehet, mindig tanulni valami újat ismeretlen ismerősöktől. Nem biztos, hogy mindent az iskolapadban kell megtanulni.
Napról napra egyre kilátástalanabb a helyzetem, most megint külföldön szeretnék szerencsét próbálni, de ez is nagyon nehéz, rengeteg a csaló állást hirdető és az életkorom miatt is nehéz.
Amikor ki kell fizetni a számlákat, lakáshitelt, a gyerekek dolgait az iskolában, meg ruha is kell rájuk, és nincs miből Magyarországon, akkor igenis lépni kell. Ha máshol találjuk ezt meg, akkor már nem a hazafiasság számít. Ezzel nem az országot fikázzuk, csak nem akarunk nyomorogni, mert mindent a hazáért…
Utolsó kommentek