Érdekes vitának voltunk fültanúi minap, amikor egy, a karácsonyi ünnepekre hazalátogatott és egy Magyarországon élő ismerősünk keveredett egyre hevesebb beszélgetésbe arról, mennyi is a sok és a kevés külföldön.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra  és szóljatok hozzá ott! 

A beszélgetés kapcsán jutott eszünkbe pár gondolat és merült fel bennünk kérdés. Ezeket most megosztanánk veletek, annak reményében, hogy a hozzászólásokban mindenki hozzáteszi a magáét. 

Szóval a dolog onnan indult, hogy (amúgy magyarosan) előkerült a ki mennyit keres kérdése. Amikor kiderült, hogy az egyébként Svájcban élő ismerősünk mennyit visz haza havonta, a magyarországi persze rögtön dobott egy hátraszaltót és már kezdte is az ismert mantrát a „hú, ez bruttó 4000 svájci frank, akkor az majdnem egymillió forint”. 

Ebből aztán kialakult egy érdekes vita, mert a Svájcban élő ismerősünk állította, hogy ez csak magyar viszonyok között számít soknak, ő odakint kényelmesen megél belőle, de távolról sem luxuskörülmények között. 

Amikor a magyarországi srác tamáskodott, elkezdte sorolni a költségeit: lakás (1500 CHF – itthon háza volt, igaz nem nagy, de ház), egészségbiztosítás 300 CHF, a bérlet szintúgy, a tévé és a mobil együtt majdnem 200, és akkor még a csillagászati élelmiszer- és egyéb árakról nem is beszéltünk. Mindenesetre az jött ki a végén, hogy a 4000 frank ugyan nem kevés, de nem is annyi, mint ha ugyanezt az egymillió forintot Magyarországon keresné meg (bruttóban ráadásul). 

Persze nem szeretnénk keverni a szezont a fazonnal, és hangsúlyozzuk, hogy bruttó bérről beszélünk, de a történet kapcsán felmerült bennünk a kérdés: vajon mennyire reális az a kép, melyet a Magyarországon élők (és akár az útnak indulás gondolatával foglalkozók) festenek maguknak a külföldi életről? 

Vajon tisztában vannak-e azzal, hogy nem szabad forintra átszámolni a svájci frankban, euróban, fontban megkeresett fizetést, hiszen azt Svájcban / Németországban / Angliában kell elkölteni az ottani árakat figyelembe véve? 

Vitakezdetnek mi csak annyit írnánk, hogy úgy látjuk: nagyon sokan nem tudják, mibe vágnak bele, sokan indulnak el (persze sokan kényszerből) úgy, hogy előzetesen nem tájékozódtak arról, mennyibe is kerül a megélhetés az adott országban, azaz a felkínált fizetés (ha egyáltalán van olyan…) mire is elég. Amiből elég komoly tragédiák is származhatnak. 

Ti mit gondoltok, mi a tapasztalatotok? 

Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:

Miért is kell elmennem a hazámból?

Adósság, munkanélküliségből, a férj és apa külföldön vállal kényszerből munkát... ismerős történet? Sajnos igen. De attól még fájdalmasan egyedi és igaz.

Nincs hova visszalépni

Ha külföldön élsz a legrosszabb esetben még mindig hazamehetsz Magyarországra, ahol van körülötted egy családi, szociális háló, ami talán megtart. Magyarországról nincsen hova visszalépni, ez a bázis, éppen ezért a tét is sokkal nagyobb. 

Nem megy ez nekem itt

Azt gondoltam, megszokom majd a magyar valóságot, de már be kell látnom: nem megy. Már láttam, hogy nem feltétlenül eleve elrendeltetett dolog a bürokrácia állandó csicskáztatása, a rettegés az adóhivataltól / rendőrtől / bármilyen hivatalos szervtől.

Ezt jó tudni Nagy-Britanniáról

Minden, amit tudni érdemes, linkekkel, adatokkal. Megpróbáltuk összeszedni a hasznos tudnivalókat.

Különös angliai szilveszter

Sajnálom, hogy nem tudom szebben kifejezni és körülírni, de a tény az tény: amit a liverpooli (de ahogy hallom és olvasom, az ország más részein is hasonló a helyzet) fiatalok szórakozás címszóval néha művelnek, az magyar szemnek egészen elképesztő. 

A semmiből indultam

Amit tudok tanácsolni mindenkinek: felejtsük el a kelet-európaiak komplexusát! Ugyanazt a munkát tudod végezni külföldön is, amit otthon, amíg beszéled a nyelvet és megvan hozzá a tapasztalatod. És annak a diplomának, aminek otthon nincs értéke, külföldön sem lesz értéke, hiába van belőle három. 

Festői szépség és nyomornegyed

Meg sem fordult a fejemben, hogy örök életemre kint maradjak (hiszen ki az, aki életkörülményeinek javítása érdekében keletebbre költözne), viszont nem bántam meg, hogy ezt a pár évet nem szülőhazámban töltöttem, egy nagyon kellemes élménnyel lettem gazdagabb.