Van egy olyan ország, ahol nem az ügyeskedés a menő, ahol a rendőr nem pénzbehajtásért vadászik a gyorshajtókra és ahol a lebukott politikusnak mennie kell. Van, de hol?

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek,problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra  és szóljatok hozzá ott! 

Westerner: 

Lehet, hogy sokan azt gondolják, egy soha el nem érhető utópiát hajszolok, pedig nem. Muszáj vagyok hinni abban, hogy nem így van, különben nem marad semmi. 

Ha leközlitek ezt a pár sort, akkor jó, ha nem, az sem baj, legalább kiírtam magamból összefoglalva mindazt, amit egy ideje már mondogatok a barátoknak, ismerősöknek. 

Abban az országban, ahol élni akarok, nem az ügyeskedő, a „mindent okosba’ megoldó” a példakép, a menő, hanem az, aki tisztességes munkával keresi meg a kenyerét – legyen bár kétkezi melós, tanár, orvos vagy éppen banktisztviselő. 

Abban az országban, ahol élni akarok, szégyen az, ha valaki csal, mert annak, aki rendesen dolgozik, nem kell rettegve várnia hó végén a számlákat, annak nem kell döntenie a gáz- és a villanyszámla kifizetése között. 

Abban az országban, ahol élni akarok, a rendőr nem a város határában áll megbújva, hogy elkapjon a traffipaxszal, hanem jól láthatóan áll kint az út szélén, mert a cél a normális közlekedés és nem az államnak hiányzó bevételek pótlása. 

Abban az én országban az orvosok normális bérért dolgoznak, éppen ezért ismeretlen a hálapénz fogalma. Nem kell azon tipródnom a kórházi folyosón, hogy mindenkinek adtam-e elegendő pénzt. 

Az országban a politikusok próbálkoznak: kihasználnák a kiskapukat, legyen az költségtérítés, vagy bármilyen más, nem feltétlenül törvényes dolog. Akár még olyan is előfordul, hogy nem bontják ki az igazság minden szeletét – de ha ez kiderül, akkor abban az országban az a politikus nem politikus többé. Fel sem merülhet, hogy nem mond le. 

Abban az országban az adóhatóság nem kvázi rendőrségként működik, hanem olyan állami szerv, melynek célja, hogy beszedje az adót, és ha hibázom, akkor kisegít, nem azonnal megbüntet. 

Most komolyan: olyan lehetetlen mindez? 

Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:

Mentünk a gyerekeink után

Otthon úgy éreztük, nincsen már ránk szükség, teherré váltunk az országnak, pénzünk alig – szóval nem éreztük, hogy kiegyensúlyozott, boldog nyugdíjas évek várnak ránk. Jön a tél, és nagyon nem szerettük volna azt számolgatni, hogy eszünk vagy fűtünk. 

Hatalmas buli és több is annál

Mi magunk is gyökeresen megváltoztunk e négy hónap alatt, hiszen itt olyasvalamit kaptunk, amit az otthoni egyetemeken, főiskolákon nem oktatnak.

Örülök, hogy nem adtuk fel

A család hazautazott és én itt maradtam egyedül, egy, még az otthoninál is nagyobb lakásban, ami teljesen üres. Az első éjszakát néhány törölközőn és takarón a földön töltöttem, kisfiam nekem itt hagyott maciját párnának használva.

Jó modorral könnyebb

Ha nem érzi itt jól magát, esetleg menjen haza így viselkedni. Mire üvöltve közli, hogy ez itt Európa, ő otthon van, a magyarok meg takarodjanak vissza Szibériába, ahonnét jöttek. 

Egy videóklip margójára

Fő problémánk az üzenettel van, amennyiben a semmitmondást annak lehet tekinteni. E 4,5 perc egyetlen üzenete ugyanis az, hogy itt vannak a haverok, a nyár, a buli, minek mennél el. 

Egyedül maradsz

Külföldön megint meg kell találni azokat a biztos kapaszkodókat, melyek odahaza viszonylag biztosan működnek, legyen az gyerekorvos, háziorvos, a megszokott autószerelő, gázos, és még sorolhatnám. 

Határkő hetedhét ország határán

Végezd el a munkát, amit rád bíznak, ha szívatnak, aláznak, tűrd méltósággal, fokozatosan, ésszerűen adagold vissza, és ne maradj egyedül, keresd az egészségesek, ép lelkűek társaságát.