Nem szokásunk napi ügyekre reflektálni, most mégis kivételt teszünk, mert két olyan hírt is olvastunk, melyek a blog profiljába vágnak és elég fontosak is ahhoz, hogy röviden, de foglalkozzunk velük. Utána pedig jöhetnek a hozzászólások, vélemények!

Az egyik hír úgy szólt, hogy idén az első félévben közel ezer (egészen pontosan 984) egészségügyi dolgozó kérte a külföldi munkavállaláshoz szükséges hatósági bizonyítványt. Ami jelentős, majdnem 200 fős (azaz 20 százalékos) emelkedés a tavalyi év azonos időszakához képest.

Ráadásul a kérvényezők több mint fele (542 fő) orvos, azaz a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy félezer magyar orvos fontolgatja, hogy útra kel. A szakma szerint egyébként év végéig további emelkedés várható.

Így csábítanak ők

Eddig a hír, mi pedig elgondolkoztunk azon, hogy ha a beígért béremeléssel sem sikerült itthon tartani a szakembereket (noha a bizonyítvány kikérése természetesen nem jelenti azt, hogy az orvos vagy ápoló el is hagyja Magyarországot), akkor vajon mi vethet véget ennek a folyamatnak?

A helyzet ugyanis az, hogy egyre erősebb a külföldi elszívó hatás, elsősorban Nagy-Britannia, Németország és a skandináv államok tesznek meg nagyon sok mindent azért, hogy magukhoz édesgessék a képzett magyar (és persze más közép-európai országból származó) munkaerőt.

Hogy konkrét példával éljünk, egy ismerős orvos nemrégiben költözött ki Svédországba és kezdett ott dolgozni. Miként került oda? Nos, a svéd állam által megbízott cég „lefejvadászta”, majd fizettek neki egy 3,5 hónapos varsói továbbképzést, ahol megtanulhatta a legfontosabb alap- (és nem is annyira alap) dolgokat, elkezdhetett ismerkedni a nyelvvel, stb.

Mindezt Varsóban, természetesen teljes ellátás, plusz némi kis ösztöndíj mellett. Mert nekik fontos, hogy jó orvosaik legyenek, és ha ehhez ilyen eszközökre van szükség, akkor ilyen eszközöket használnak. Mi pedig állítjuk ki a bizonyítványokat, és még a kormány által beígért (és hamarosan folyósítandó) béremeléssel sem tudjuk megállítani őket. A nagy kérdés persze az, hogy ki marad a magyar egészségügyben...

Aggódunk az adósság miatt

A másik hír, amit olvastunk, az a Nielsen közvélemény-kutató májusi felmérése. Eszerint a magyarok valamivel több mint negyede (egészen pontosan 26 százaléka) jelölte meg az őt leginkább aggasztó dolgok listájának első helyén az adósságot.

A miheztartás végett: a vizsgált 56 ország közül messze Magyarországon a legrosszabb a helyzet, a második írek és a harmadik kolumbiaiak is csak 16 százalékban aggódnak. (Az európai átlag 9 százalék.)

Szerény véleményünk szerint két lehetőség van: vagy valóban ennyire rossz a helyzet, vagy mi, magyarok vagyunk ennyire borúlátóak. Az egyik rövid, a másik hosszútávon nem túl jó jel, és akkor még nem is beszéltünk arról az eshetőségről, hogy mindkettő igaz...

Úgy érezzük, a két hír valahol összefügg és a jelek szerint egyelőre ott fent, a kormányhivatalokban sem nagyon tudnak mit tenni a folyamat megállítása érdekében.