Úton

A kényszerré vált együttélés

Címkék: multikulturalizmus

Két posztban is foglalkoztunk az utóbbi időszakban azzal, milyen feszültségeket gerjeszt a bevándorlás a befogadó ország és a migránsok között (apropó, szívesen vennénk, ha esetleg Franciaországról vagy Svájcról írna nekünk valaki), úgyhogy úgy éreztük, itt az ideje, hogy megpróbáljuk összefoglalni az eddig érkezett hozzászólásokat. Érdekes tapasztalatokkal gazdagodtunk.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra  és szóljatok hozzá ott! 

Mindenekelőtt annak örülünk, hogy a jelek szerint sokan olvassátok blogunkat a határokon túl is, legalábbis a hozzászólások jelentős része külföldről érkezett, így a kommentelők saját tapasztalatról tudtak beszámolni. 

Érdekesnek találtuk, hogy elég elterjedt vélekedésnek tűnik, hogy a multikulturalizmus halálra van ítélve, bebizonyosodott, hogy nem működik. Noha ebben a magunk részéről nem lennénk annyira biztosak (pontosabban fogalmazva: alighanem az együttélés mára egyfajta kényszerré vált, mert a bevándorlók száma elért egy kritikus mértéket), elfogadható érvnek tűnik, hogy az együttélés a jelenlegi keretei között egyre több problémát fog okozni. 

Több ezer éves történelmi tény, hogy a multikulturalizmus egy-egy adott országon belül igazából sohasem működött. Előbb-utóbb balhé lett belőle.

Ez igen nagy valószínűséggel most sem lesz másképpen. Ezért nem szabadott volna ezt hagyni, hogy Európa ekkora százalékban fogadjon bevándorlókat, ráadásul az övétől gyökeresen eltérő vallású és kultúrájú embereket. (Banánosember véleménye) 

Érdekesnek találtuk azt is, hogy a hozzászólók nagy része erős válaszvonalat húz az Európán kívülről érkező bevándorlók és az Európán belüli migráció között. Ez persze az Európai Unió adta keretek miatt érthető is, de itt ennél alighanem mélyebb, kulturális, szociális szakadékról van szó. 

A bevándorlók felduzzadásával, külön városrészeket alakítanak ki, ahol már a nyelvet sem kell megtanulni, le lehet pusztítani a lakókörnyezetet a hazai szintre. Ekkor már integrációról teljesen nem beszélhetünk, Németország ezen a határon van. A 2.-3.-ad generációs bevándorlókról sem lehet egyértelműen jót, vagy rosszat mondani. A londoni buszt is ilyen pakisztáni robbantotta fel!!!! Nincs rá magyarázat. A bevándorlók beengedése rövidtávon volt jó ötlet, és főképp kényelmi kérdés volt. Középtávon a kevésbé kvalifikált helyieket teszi tönkre, hosszú távon pedig az országot juttatja kezelhetetlen helyzetben. (SZZ) 

A beilleszkedés jelentőségét szinte mindenki megemlítette, és ezzel mi is csak egyetérteni tudunk. Mi is úgy gondoljuk, hogy annak kell alkalmazkodni egy adott ország szokásaihoz, mindennapjaihoz, aki újonnan érkezik oda. Márpedig ez a jelek szerint okoz némi nehézséget a Kelet-Európából érkezők egy (nem kis) része számára, így aztán a megítélés kihat szinte mindenkire. 

Az én tapasztalataim alapján (olcsó szállodát üzemeltetek Anglia egyik nagyvárosában) a spanyol és olasz bevándorlás ugrott meg hihetetlen mértékben az elmúlt másfél évben, de Franciaországból is szép számmal érkeznek munkakeresők. Mégis a kelet-európaiak a fő bűnösök a muszlimok után (akiket viszont kényes szidni, így – már amennyiben nem a BNP-ről van szó – leginkább csak privát beszélgetések folyamán derül rá fény, mennyire utálják is őket). Emellett említést érdemel az ex-keleti blokkból érkező emberek mentalitása, mint negatívum. Nem a munkához való hozzáállás, az többnyire pozitív, hanem egyéb, sajnos jól ismert dolgok. Ilyen a munkahelyi lopás, a kiskapuk folyamatos keresése vagy az élelmességnek nevezett gátlástalanság. Nem mondom, hogy ez mindenkire igaz, mert messze nem.(Knez) 

Nem azért nem szeretik a külföldieket, mert elveszik a munkát, hiszen bevándorlóként kb olyan munkát kaphatsz meg, amivel egy német sosem koszolná be a kezét (gyárak, McDonald’s, takarítás, építkezés stb stb…). A beilleszkedés akaratának a hiányáról van szó. (szuszko007) 

Ha már a munkánál tartunk, az egyik legtöbbet felhánytorgatott kérdés (például a brit sajtó egy jól behatárolható szegmensében, mondjuk a Daily Mail – Evening Standard vonulatban) a segélyeké, azaz hogy a külföldről érkezettek egy része voltaképpen csak a segélyekért érkezik jelen esetben Nagy-Britanniában, ahol így munka nélkül is jobban él, mint szülőhazájában – esetleg munkából. 

Én magam a segélyes rendszerében látom a hibát. Az embereket munkára kell ösztönözni, ehhez pedig a jelenlegi segélyezési rendszer nem megfelelő, mivel annyit összeszed segélyből, mint más ember napi 8 órás munkából. Így nyilván dolgozni sem fog akarni. És igen, a bevándorlás ellenes hangok javarészt azok ellen szól, akik nem dolgoznak, nem tanulnak, csak élősködnek. (infoember224) 

Összegezve, úgy tűnik számunkra, hogy abban sokan egyetértenek, hogy a multikulturalizmusnak az ezredforduló környékén ismert formájában vége. Ugyanakkor nekünk az szűrődött le, hogy nem feltétlenül a migrációval van elsősorban gond, hanem a beilleszkedés hiányával, illetve azzal, hogy a gazdasági válság kirobbanása óta megváltozott az „őslakosok” viszonya is az elvállalt munkák minőségéhez, magyarán ma már kényszerből olyan munkát is elvállalnak, amit mondjuk 10 évvel ezelőtt még nem végeztek volna el. 

Végső konklúzió nincs, nem is nagyon lehet, hiszen egy olyan történelmi folyamat közepén tartunk, amelynek egyelőre szerintünk nem nagyon látni a végét. Hogy erről Ti mit gondoltok, az majd kiderül a kommentekben… 

Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:

Hangulatkeltés az „élősködő bevándorlók” ellen

A Daily Mail persze nem lenne az, ami, ha nem keltené a hangulatot olyan közbeszúrásokkal, mint például hogy a litván nő szerint a kormánynak fizetnie kellene a magándadust is, vagy hogy esze ágában sincs elmenni Nagy-Britanniából, hiszen ekkora összegből ő és a lánya is jól élnek. 

Bevándorlók: átok vagy áldás

A legutóbbi bevándorlási hullámot azonban már a gazdasági és euró válság okozta, elsősorban Dél-Európából. Azonban az integráció kérdése mindig a törökökhöz tér vissza, akik Európa legnagyobb gazdaságának legnagyobb kisebbségét adják. 

Az otthonmaradt országra gondolok

Vajon mit szólnak ahhoz, hogy én máshol kamatoztatom a tudásom, azt a tapasztalatom, amit itthon szereztem meg?

A pendler

Sokkal korábban átgondoltam már, hogy érdemes-e negyedóra helyett két órát utazni a munkahelyig, eldöntöttem, hogy igen, most már nincs visszaút. Pontosabban van, hogyne volna, de éppen a hátraarc lenne végleges és azt nem akarom. 

Megélni, de mennyiből?

Vajon tisztában vannak-e azzal, hogy nem szabad forintra átszámolni a svájci frankban, euróban, fontban megkeresett fizetést, hiszen azt Svájcban / Németországban / Angliában kell elkölteni az ottani árakat figyelembe véve? 

Miért is kell elmennem a hazámból?

Adósság, munkanélküliségből, a férj és apa külföldön vállal kényszerből munkát... ismerős történet? Sajnos igen. De attól még fájdalmasan egyedi és igaz.

Nincs hova visszalépni

Ha külföldön élsz a legrosszabb esetben még mindig hazamehetsz Magyarországra, ahol van körülötted egy családi, szociális háló, ami talán megtart. Magyarországról nincsen hova visszalépni, ez a bázis, éppen ezért a tét is sokkal nagyobb. 

Nem megy ez nekem itt

Azt gondoltam, megszokom majd a magyar valóságot, de már be kell látnom: nem megy. Már láttam, hogy nem feltétlenül eleve elrendeltetett dolog a bürokrácia állandó csicskáztatása, a rettegés az adóhivataltól / rendőrtől / bármilyen hivatalos szervtől.

| Reblog! 0 |
Reblog hírfolyam | Like hírfolyam

Úton

Nekivágunk a nagyvilágnak, gyere velünk! Írj nekünk: utrakelo@gmail.com

Utoljára kommentelt bejegyzések

Követők

Bódi Tamás Útrakelő Lucretia Kandr4 Cranium littledevil76 atrask Kata

Címkefelhő

Magyarország, Németország, Nagy-Britannia, Anglia, Egyesült Államok, London, vitaindító, Ausztria, vélemény, Girl in America, felsőoktatás, Spanyolország, politika, bevándorlás, Izrael, nyelvtudás, Svájc, vendéglátás, megélhetés, gazdaság, munkanélküliség, egészségügy, pénz, Orbán Viktor, Ausztrália, munkaközvetítő, München, olimpia, család, önéletrajz, beilleszkedés, oktatás, Írország, egyetem, Norvégia, au-pair, Olaszország, ingázás, Románia, Európai Unió, albérlet, Nagy-Briannia, Stuttgart, Minneapolis, áfa, csomagküldés, garage sale, közledés, vám, bevásárlás, párkapcsolat, munkanélküli, nyelvtanulás, levél, választás, közélet, mosás, Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet, szakmunka, bevásárlóközpont, Görögország, nyári iskola, költség, pénzügy, tudnivalók, Nagy-Britannia , Bukarest, szilveszter, migráció, Daily Mail, Világbank, Norvég Helsinki Bizottság, jelentés, utalás, parti, multikulturalizmus, Dánia, állásinterjú, Bécs, Kréta, Cork, kormány, hajó, Harvard, Halloween, Boston, Új Nemzedék, videóklip, karácsony, bevándorlók, botrány, Parlament, Barcelona, Hamburg, Budapest, Szíria, röghözkötés, anyagiak, tanulás, felmérés, diploma, Tárki, ügyintézés, tb, Abszurdisztán, CV, rendszám, röghöz kötés, lakcím, gyávaság, munkavállalás, mérnök, kivándorlás, komment, elmenetel, nyári munka, tábor, vita, gyerekvállalás, maradás, gyereknevelés, képviselők, gyermekvállalás, külföldi munkavállalás, álláskeresés, kezdetek, segély, közalkalmazott, mosogatás, blogindító, húsipar, átverés, vállalkozás, Kanada, verseny, repülőtér, globalizáció, Hollandia, Toronto, adósság, Tirol, ösztöndíj, tanfolyam, Odessza, Ukrajna, hazatérés, magyarság, külföldi munka, megnyitó, siker, hazafiság, nyugdíj, diáktábor, gasztronómia

Feedek