Úton

Egy okos szociológus nemrégiben azt mondta, az elvándorlás öngerjesztő folyamat, azaz minél többen mennek el, annál többen követik őket, hiszen már nem a teljesen ismeretlenbe kell menniük. Nos, erre tökéletes példa mai posztunk, no meg arra, miként tart össze és segíti egymást egy család.

Valószínűleg igaza van Annának, aki azzal írt nekünk levelet, hogy szerinte elég kevés szó esik a blogon a külföldi beilleszkedés egy vetületéről: a Magyarországon meglévő, és az embert körülvevő háló (orvosok, szakik, stb.) elveszítéséről és külföldi újraszövéséről.

Érdekes írást kaptunk a minap, most, hogy hirtelen végiggondoltuk a blog eddigi történetét, talán még nem is volt róla szó, pedig valóban fontosnak tűnik. Röviden összefoglalva arról van szó, hogy a külföldre költözés (és az abból adódó változás, feszültség) milyen nyomásnak teszi ki a párkapcsolatot?

Németországban él és dolgozik Anita, aki levélben küldte el történetét. Az egyetem elvégzése után a magyarországi munkanélküliség helyett az au-pairséget választotta és eddig bejött a döntése. (A kép illusztráció.)

Egyedülálló anyaként kisgyermekkel külföldön új életet kezdeni - nem tűnik leányálomnak. Mindezt kétszer megtenni kifejezetten nagy lelkierőt kíván, nem is csodáljuk, hogy mai szerzőnkben rendszeresen felmerül a hazatérés gondolata.