Úton

Németország, az Egyesült Államok és főleg Anglia a mai úti cél, aki pedig összehasonlítja őket, egyik kommentelőnk, Raxim1. Mit mondjunk, túlzás lenne azt állítani, hogy rózsaszín szemüvegen keresztül nézi ezeket az országokat, de ez talán nem is baj.

Adva van egy család, akinek csak a rezsije majdnem annyi, mint a teljes bevétele (és akkor még nem ettek, nem ittak). Ismerős történet? Sajnos igen. A mai poszt szerzője ebben a helyzetben volt, amiből egy kiút akadt: az apa németországi munkavállalása. Ma már az egész család kint él… Tanulságos történet (politikusaink figyelmébe külön ajánljuk).

Mai posztunkból kiderül, hogy még akkor is komoly nehézségekbe ütközhet az ember, ha már a zsebében van a munkaszerződés - mert hát a komoly kezdőtőke ekkor is kell és gond lehet a normális lakás bérlésével is, Németországban mindenképpen.

Többször hiányoltátok már az olyan történeteket, amikor valakinek nem jött be a külföldi munka, a külföldi élet, és végül úgy döntött, hogy hazatér. Nos, a mai ilyen írás lesz, szerzője ráadásul Németországba ment dolgozni. Hogy miért nem sikerült, kiderül…

A tegnapi, németországi posztra reagálva érkezett hozzánk a mai történet. Szerzője immár több mint egy évtizede az olajiparban dolgozik, több évet lehúzott Szíriában is, amíg ki nem tört a polgárháború. Legfontosabb üzenete: nyelvtudás nélkül nagyon nehéz normális munkát találni!