Folytatjuk a héten kezdett amerikai sorozatunkat (Girl in America kalandjainak nyitódarabját itt olvashatjátok), ezúttal az ételekről lesz szó. Amerika a (fél)kész ételek hazája, ahol dobozban, felverve kapható a tojás, alig kapható már fürtös szőlő, viszont nagyon jól sütik a steaket. Tartsatok velünk!

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakelo@gmail.com  címre, vagy gyertek a Facebookra  és szóljatok hozzá ott!   

Girl in America:

A megérkezés örömét az Applebee’s nevű, kedvelt étteremben ünnepeltük. Nagyon jó hangulatú hely, átláthatatlan hosszú választékkal és isteni koktélokkal.

Egy dolgot elfelejtettem rendeléskor, hogy amerikai étteremben ülök. Azaz képtelenség itt italt rendelni az ID (identity card) felmutatása és a születési időd kibogarászása nélkül.

Valamint átlagosan nyolc percenként odajön hozzád a pincér és nem túlzok. Lehetsz épp egy mondat vagy falat közepén, de nagyon kedvesen érdeklődve szakít félbe, hogy minden rendben-e, kérsz-e még vizet, újabb sört, szívószálat, elolvadt-e a jégkockád, az első falat után finom-e a hamburger, az utolsó után az egész ízlett-e, kérsz-e desszertet, és ha befejezted a vacsorát, akkor tényleg kettő percen belül ott a számla az asztalon.

Céljuk, hogy nagyon gyorsan pörögjenek az asztalok, minél több vendéget ültessenek le egy este. Fura volt eleinte ez a gyors tempójú vacsorázás, de itt sokkal pörgősebben élnek az emberek, szerintem igyekeznek legalább 26 órányi dolgot belesűríteni egy napba; úgyhogy megértem.

Előételnek akkora halom adagot kaptam, hogy a fele a másnapi ebédre is vígan elég volt. A főétel is küszködve – megpiszkálva - dobozba csomagol - haza. Hatalmasak a tányérok, hozzá a púpos adagok, a desszert simán kitesz egy kisebb körtortát, a kísérő üdítők fél liternél kezdődnek. 

De tény és való, hogy egészséges zöld- és gyümölcssalátákat is lehet bőven találni – olyan összetevőkből, amikről eddig nem is hallottam, de erről majd később - csak az áruk egy főételével vetekedik. 

Ezért az étteremben nem favorit a saláta, inkább otthon dobják össze az emberek, feltéve, ha van idejük és pénzük rá. Ami az otthoni főzést illeti, állítólag az elmúlt 10 évben nem igazán sokat változtak a szokások. 

Azaz ritkán főznek és az sem a számunkra klasszikus értelemben vett főzést jelenti; a hozzávalók félkészen vagy sokszor csupán egy sütőre vagy melegítésre várva figyelnek a konzervekben, tasakokban. 

Valóban, a főzés sok időt elvesz, de itt találtam azért megmosolyogtató túlzásokat; reggeli rántottához nem kell a tojásokat széttörni, mert már felverve, dobozban kaphatók, a hagymák-saláták felvágásával nem kell vesződni, mert gondosan bezacskózva megveheted aszerint, hogy negyed- vagy félcentis kockákból akarod a vacsorát összedobni. 

Itt a szőlőfürt-szemezés nehézsége sincs többé, és a tévében sokszor látott vendégváró torták összerakása is pofonegyszerű; kb. húszféle félkészre sütött mélyített tortaalap kapható eldobható sütőformában – ergo nem kell a kivajazással, majd a mosogatással vesződni - hozzá ötvenféle konzervtöltelék, aszerint, hogy éppen csokis, mentolos, vagy epres tortát készítenél a családnak. Csak ráöntöd a szószt a tortára, és körülbelül három perc alatt készre sül.

Amiben az otthoni főzéssel, pontosabban sütéssel kapcsolatban verhetetlenek, az a steak. A titka, hogy nincs titka. Nyersen rádobod a rácsra, nem kell sem bevagdosni, sem pácolni, mindössze kis sót igényel, majd hagyod tizenöt percig sülni, utána jöhet a másik oldal. Pink steak, ha még kicsit nyersen szaftos, majd követi a medium, illetve a teljesen átsütött verzió füstös finom ízzel.

Igazán minőségi a marhahús a boltokban, fontos a jó szén, na meg a profi sütő felszerelés is. Óriási a választék a szenes, a gázpalackos, az elektromos berendezésekből, itt, ahogy látom minimum, hogy kettő álljon a garázsban, és mókás, mert egynémelyik méretre egy fél autót kitesz. 

Ha együtt egy amerikai család, nincs jobb program a kinti steaksütésnél, tegyék azt egy nyilvános parkban - rengeteg a felállított sütögető a tavak, parkok mentén és nagyon hangulatos - vagy a ház hátsó kertjében. Nem mellékes, hogy isteni, ahogy az illat belengi az utcákat.

Be kell szerezni egy ilyen szettet.”

Nektek mi (volt) a legfurcsább külföldi gasztronómiai élményetek? 

Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:  

Nem erről álmodtunk, de jött egy lehetőség

Ha lakásunk van, házat akarunk, ha Opelunk van, BMW-t akarunk,(ha egy nőnk van, kettőt akarunk—ez csak vicc!) , és közben a szerzés-birtoklás hevében, fontos dolgok mellett elmegyünk, lassan kiégünk, mert erről szól az életünk, míg el nem visz egy infarktus, vagy agyvérzés. 

Itthon még mindig jobban élek

Összességében havi szinten 600 euróval kaptam kevesebbet a megbeszéltnél, az ilyen-olyan félrebeszélések miatt. (…) A végére maradt 200 euró, ha egy hónapban egyszer hazajöttem, akkor 50! Szóval egészen egyszerűen úgy döntöttem, hogy 50 euró, (de legyen 200), szóval 200 euró nem ér annyit, hogy távol éljek mindentől és mindenkitől, akit szeretek és kedves nekem egyrészt, másrészt utáltam a munkámat és a szállásomat is! 

Ha változtatni szeretnél az életeden

Nem vagyunk rosszak sem azért, csak a vágyálmok helyett (európai módon AKAROK élni) dolgozni kell érte, és majd 2 generáció múlva talán elérünk oda, ahol most vannak a németek. Viszont te, nyájas blogolvasó, te nem fogsz 5-10-15 éven belül oda kerülni, sőt valószínűleg egész életedben sem, hacsak nem vagy egészen kiemelkedő abban, amit csinálsz, és hacsak amit csinálsz azért valahol valaki hajlandó durván sok pénzt fizetni. 

Az ember viszi magával, ami benne van

Szerintem igenis lehet úgy boldog egy család, hogy mondjuk 5-10 évente máshol élnek, sőt talán akkor igazán teljes az élet. Megismerni annyi kultúrát és népet, amennyit csak lehet, mindig tanulni valami újat ismeretlen ismerősöktől. Nem biztos, hogy mindent az iskolapadban kell megtanulni.  

Nem örömömben mennék ki

Napról napra egyre kilátástalanabb a helyzetem, most megint külföldön szeretnék szerencsét próbálni, de ez is nagyon nehéz, rengeteg a csaló állást hirdető és az életkorom miatt is nehéz. 

Csak nem akarunk nyomorogni

Amikor ki kell fizetni a számlákat, lakáshitelt, a gyerekek dolgait az iskolában, meg ruha is kell rájuk, és nincs miből Magyarországon, akkor igenis lépni kell. Ha máshol találjuk ezt meg, akkor már nem a hazafiasság számít. Ezzel nem az országot fikázzuk, csak nem akarunk nyomorogni, mert mindent a hazáért… 

Van külföldi munkám, mégis maradunk

Fél év alatt 53 helyre küldtem el az anyagomat. 12 céghez hívtak be, 8 állásinterjún voltam, ebből 1 cég pedig fel is vett. Mégis maradunk. Egyelőre. Ugyanis az itthoni kényelmes életünket alaposan a feje tetejére állítanánk ezzel a lépéssel. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a részét annyira akarom.