Mi mással is jelentkezhetne ma rendszeres amerikai posztolónk, mint a Halloweennel. Szerencsére képeket is készített, úgyhogy a szövegen túl képekben is megcsodálhatjuk az őrületet és kicsit beleérezhetünk, miként is ünnepelnek.
Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek,problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra és szóljatok hozzá ott!
Girl in America:
Elérkezett Halloween napja, ami az Egyesült Államokban hagyományosan nagy ünnep. Nem csoda hát, ha a gyerkőcök (és a szülők, a jelmezkölcsönzők, a csokigyártók, töktermelők) már hetek óta lázban égtek.
A házak a szellemek elűzésére felkészülten már jó pár napja kidekorálták.
Nincs kétségem afelől, hogy a jelmezkölcsönzők legjobb hónapja az október. Nemcsak a kisgyerekek öltöznek be ezen az estén, hanem a felnőttek is jelmezes bulival ünneplik meg Halloweent. Ezen felül a munkahelyen is jelmezben kezdik a helyiek a napot.
Ezt megkönnyítendő (és persze a bevétel érdekében) gyakorlatilag bármelyik boltban lehet venni ruhákat, maszkokat, műujjakat-fogakat, parókát, bőrfestéket, élethű nyílt sebeket - komolyan mondom felsorolni is lehetetlen a kellékeket. Személyes kedvencem a Freddie Krueger-jelmez a Rémálom az Elm utcából.
Szokás, hogy Halloween estéjén a gyerekek beöltözve „Trick or treat!” felkiáltással járják körbe a szomszédos házakat. Majd az ajtónyitókon áll a döntés, hogy „csínytevést” vagy a jópofa jelmezért az édességgel való jutalmazást választják. Mindig az utóbbi nyer és a gyerkőcök teli szatyor csokival térnek haza.
Sajnos pár éve kopott a fényéből az ünnep, egyrészt mert a szülőknek szigorúan kísérniük kell a gyerekeiket, mert megszaporodott a gyerekrablások száma, másrészt pár éve betiltották a házi készítésű sütemények és gyümölcsök kínálását, mert több halálos gyerekmérgezés történt.
Úgyhogy kizárólag előre csomagolt édességeket fogadhatnak el a gyerekek. A csokigyártók szépen fel is készülnek erre.
A töklámpás az idők folyamán a Halloween legfontosabb jelképe lett. Az idei termés ráadásul kiemelkedő lett mind mennyiségben mind minőségben.
Mi is beszereztünk egy hatalmas példányt és jó ötletnek tűnt, hogy éjjelre kitegyem a teraszra, mondván, reggel majd megfaragom. Lelki szemeim előtt látom fenyőn lakó mókusék mosolyra húzódó száját a téli vackolás előtti gratis vacsora láttán. Reggel aztán ez a tök fogadott.
Girl in America – egy lány kalandjai az Egyesült Államokban
1. A megérkezés
4. Még elcsíptük a klasszikus Amerikát
5. Elvegyülök az amerikaiak között
Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:
A kaja árak úgy néznek ki, hogy a hús annyiba kerül mint otthon, az általános élelmiszerek tej, kenyér átszámolva drágábbak, de ahogy kijön az ember az első, amit el kell felejteni, az az átszámolgatás forintra. Ezt mindenki csak hónapok múlva felejti el.
Nem gazdagon, de nyugodtabban élünk
Az izraeli élet annyira más, mint amire számítottunk, és annyira vegyes a kép, hogy egyszerre nem is lehet összefoglalni mindent. Amitől az emberben van egy állandó pozitív hangulat, az elsősorban az időjárás. Egy évben kb. 10 hónapig süt a nap már kora reggeltől. A másik, hogy szinte állandóan parkosítanak, virágokat, fákat ültetnek. Az utcák állandóan buja zöldben játszanak, és virágok pompáznak.
Távolinak tűnik az angliai életem
Jó itthon lenni, közel lenni mindazokhoz, akikkel ugyan próbáltunk nem eltávolodni egymástól, mégis távol kerültünk. Jó érzés látni, mennyit támogatást és segítséget kapok mind a barátaimtól és a családomtól, de új ismerősöktől, sőt, teljesen ismeretlenektől is. Nem tudtam pontosan, mit kerestem, amikor hazaindultam, de megtaláltam.
Számomra mindig is fontos volt, hogy tudjam, hova tartozom, miben hiszek és miért teszek dolgokat. Azt hiszem, innen jött minden kétségem, amikor eljátszottam a letelepedés gondolatával. Ez egy gyönyörű ország, fantasztikus, intelligens emberekkel. Őszintén, minél inkább utálni akartam Angliát, annál jobban kötődtem hozzá. De mindig ott volt a kérdés, hogy vajon el tudom-e képzelni itt az életemet – és a válasz: nem.
Még ha engem haza is tud csábítani a mindenkori hatalom, a páromat, akinek ez a hazája, aki itt van otthon, akinek itt van az élete, a családja, a MUNKÁJA, mivel győzzem meg arról, hogy jöjjön velem?
Azt még el is tudom fogadni, hogy a netes rendeléseket valamilyen mértékben megadóztassák, de az, hogy az ajándékba küldött (használt) gyerekcipőre is vámot vessenek ki, azt erős túlzásnak érzem.
Lélekben minden nappal távolodunk
Nem kalandot keresni megyünk ki, ez talán az eddigiekből is kiderült, végleg szándékozunk elhagyni az országot. Dolgozni szeretnénk és nem ijedünk meg attól, hogy ha meg kell fogni a munka végét, mert tudjuk, mindezt meg is fizetik.
Utolsó kommentek