A jelek szerint meglehetősen nagy vihart kavart olvasóink körében is a miniszterelnök kijelentése arról, hogy hat év múlva ez egy olyan ország lesz, ahova mindenki vissza akar jönni. Mi már megírtuk, mit gondolunk erről, azonban jött egy levél is, Kelet-Magyarországról, amit érdemesnek tartunk közzétenni. Elgondolkodtató.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra  és szóljatok hozzá ott!  

Pista87 

Mostanáig hezitáltam, hogy elmenjek-e. Büszkén vállalom a magyarságom, soha nem akartam máshol élni, ugyanakkor az elmúlt években (és nem feltétlenül 2010 óta, azaz nem politizálni akarok) nagyon sokat romlott a helyzet – gazdaságilag és lelkiekben is. 

Sokáig hittem, hogy „itt élned, halnod kell”, de ha szétnézek magam körül, azt látom, hogy egyre többen gondolják úgy, hogy (meg)élni itt már nagyon nehezen lehet. 

Egy kelet-magyarországi kisvárosból származom, a múltkor otthon jártam és összefutottam pár régi ismerőssel. Miközben dumáltunk, jöttünk rá, hogy a régi, középiskolai osztálytársak közel fele (!) már külföldön él és dolgozik. 

Az utcában, ahol a házunk áll, alig maradt olyan család, ahonnan legalább egy családtag ne külföldön élne. Mi lesz így? 

Mondom, sokáig nem akartam elmenni, de kezdem belátni, hogy nem nagyon lesz más választásom. Munkát találni itt, a keleti országrészben nagyon nehéz. Jó munkát pláne (vessen meg bármelyik nagymagyar kommentelő, de a tisztességesen elvégzett munkámért szeretnék tisztességes bért kapni). 

Ami igazán elgondolkodtatott, az a miniszterelnök minapi kijelentése volt arról, hogy ha megnyerik a következő választásokat, akkor 6 év múlva Magyarország olyan hely lesz, ahova mindenki vissza akar majd jönni. (Most azt hagyjuk, hogy nem volt teljesen egyértelmű – legalábbis számomra – hogy a hat év az 2012-től vagy 2014-től indul, de végül is majdnem mindegy.) 

Azért gondolkodtatott el, mert ennél üresebb ígéretet még nemigen hallottam (pláne egy olyan párt vezetőjétől, amelynek egykor a nevében is szerepelt a „fiatal” szó). Szóval már ígéret sem maradt? Vagy csak a műsor szerkesztői vágták ki az adásból? Utóbbit nem hiszem, mert eléggé… hát hogy is mondjam… PR-anyagnak tűnt az egész riport. De mégis: akkor miért nem tiltakozik a Fidesz, vagy a miniszterelnöki hivatal? 

Talán azért, mert már tényleg csak ennyire futja: üres ígérgetésekre, hogy majd egyszer jobb lesz – és nem is jövőre, vagy két év múlva, hanem majd egyszer, valamikor a nagyon messzi, nem is nagyon belátható jövőben. És mindehhez semmi konkrétum, hanem csak egy üres szlogen. 

Szóval én ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálok külföldön boldogulni. Mert már ígéret sem maradt. 

Girl in America – egy lány kalandjai az Egyesült Államokban

1. A megérkezés

2. A (fél)készételek országa

3Hogyan váljunk hőssé?

4. Még elcsíptük a klasszikus Amerikát

5. Elvegyülök az amerikaiak között

6. A vallást is el kell adni

Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:

Különb-e a politika máshol?

A politika és a politikusok természete alapvetően a nyugati világ nagy részén ugyanolyan. A céljuk ugyanis közös (a hatalom megszerzése és megtartása), a módszerek meglehetősen hasonlóak (nehezen tudunk olyan politikust elképzelni, aki az igazság teljes szövetét felbontja, ugye…), ami különbözik, azok a következmények. 

Létkérdés az, hogy elmenjek

Jómagam is, így túl az 50-en, úgy gondolom, hogy amíg nem késő ki kell mennem az országból. Eddig úgy éltem az életemet, hogy becsülettel, tisztességgel igyekeztem jól végezni a dolgaimat, mindenféle káros szenvedélyek nélkül. Két gyermekemet is felneveltem, akik egyetemet végeztek, életem eddigi legnagyobb értelme az volt, hogy úgy neveljem őket, hogy meg tudjanak állni a lábukon, és azt hiszem, hogy ezen a téren sikerrel jártam. 

Ez már a saját túlélésünkre megy

Szerintem a XXI. században, amikor a népvándorlás nyilvánvaló jelenség, elavultak a régi, berögzült nézetek, hogy magyar vagyok, akkor is maradok, ha a fene fenét eszik is.

Nem csak elkeseredetten menekülők vannak

A lakásbérlés esetében például kifejezetten jól jött, hogy akadtak kollégák, akik meg tudták mondani egy-egy környékről, hogy érdemes-e arrafelé keresgélni. (…) Lambethnek vannak olyan részei, ahol bármikor vennék lakást (ha lenne elég pénzem…), és egy-két utcával arrébb akkor se költöznék oda, ha fegyvert szorítanának a fejemhez. 

Elegem van, elmegyek

Még nincsenek gyermekeim, de pár év múlva szeretnék többet is, és amikor erre gondolok, egyre gyakrabban jut eszembe, hogy szeretném-e, ha Magyarországon nőnének fel. És egyre gyakrabban „nem” a válasz. 

Nem hittem volna, hogy ide jutunk

Régebben hallottam történeteket arról, mekkora próbatételnek teszi ki a párkapcsolatokat az, ha az ember külföldre költözik, még akkor is, ha nem a bizonytalanba megy. Soha nem gondoltam volna, hogy ez velem, velünk is megtörténhet, de a jelek szerint mégis csak eljött egy nehezebb periódus. Biztos vagyok benne, hogy át fogjuk vészelni, de mégis nehéz.