Gyakran ér minket az a vád (amit a blog porfiljából adódóan nem mindig értünk), hogy kevés a maradás mellett szóló írás. Hát most itt van egy, a nickjéből is következtethetően nem szélsőséges, inkább megfontoltan érvelő írás.

Mondjátok el a véleményetek - akár itt, a blogon a kommentek között, akár e-mailben - és írjátok meg a saját történetetek, problémáitokat az utrakeloKUKAC gmail.com címre, vagy gyertek a Facebookra  és szóljatok hozzá ott! 

nemturulos 

Szomorúan látom, hogy a blogon abszolút túlsúlyban vannak a külföldre menetel mellett elkötelezett posztok és kommentelők. Ezért arra gondoltam, megírom, én miért NEM megyek el – remélem, lesztek olyan tisztességesek, hogy egy ilyen véleménynek is teret adtok. 

Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy Budapesten élek, normális egzisztenciám van – persze magyar viszonyok között. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nem éhezek, van autóm (igaz, lassan 10 éves lesz, de jó márka és semmi baja), el tudok menni egy évben egyszer (ha jó évünk van a családdal, ja, mert gyermekem is van, akkor esetleg kétszer) pihenni is – na, nem kell nagy dologra gondolni, csak valamelyik környező országba és nem szállodába, de jó ez így is. 

Szóval normális körülmények között élünk (ha be kellene lőnöm magunkat európai körülmények közé, akkor azt mondanám, hogy egy nyugat-európai alsó középosztály szintjén), más kérdés, hogy ezért alighanem kétszer annyit kell dolgozni, mint ha nyugaton élnék, de… 

És emiatt a „de” miatt nem megyek el: itt él mindenki, aki fontos nekünk. A család, a barátok. Nem mondanám, hogy nagy örömmel szembesülök nap nap után az országban zajló eseményekkel, de meggyőződésem, hogy máshol sem jobb. 

Politikusok (a bolondabb fajtából is) mindenhol vannak. Jó, hát legfeljebb máshol belebuknak, ha lopnak, csalnak, hazudnak, de mivel úgyis újak lépnek a helyükre, tulajdonképpen tök mindegy. 

Az emberek meg olyanok, amilyenek. Magyar vagyok, én sem biztos, hogy jobb vagyok náluk (vagy már kezdem feladni, hogy jobb akarjak lenni), és nekem egyszerűbb elfogadni ezt az országot és népet olyannak, amilyen, mint új életet kezdeni az ismeretlenben. 

A korábbi posztok hozzászólói között sokan (azok között, akik nem akarnak elmenni) elég durván nyomták a szöveget, én nem akarok csatlakozni hozzájuk, de abban igazuk van, hogy itt vagyunk otthon, ez a mi hazánk. 

Bárhova is mennék, ott mindig csak bevándorló, jövevény maradnék, nem érteném a viccek egy részét (mert olyan dolgokról szólnak, melyeket ha gyerekkorban nem élsz meg, akkor nem érted a finom utalásokat), lehet, hogy a pubban ülve egy idő után azt sem érteném, mit mondanak, ha igazán elengedik magukat – az meg, hogy egy olyan országba menjek, amelynek a nyelvét nem beszélem, nem igazán hiányzik. 

Tudomásul kellene venni, hogy nekünk ezt dobta a gép (na jó, mivel a gépeket betiltották, akkor inkább: ezt dobta a kocka), és ebből kell kihoznunk a maximumot. Gyakran hangoztatott érv, de szerintem nagyon igaz: ha mindenki elmegy, akkor ki marad itthon és mi lesz ebből az országból? 

Lenne még számtalan érvem (például érdemes lenne megkérdezni a tömegesen beköltöző németeket, osztrákokat, hollandokat, hogy miért jönnek ide), de egyelőre ennyi. 

Köszönöm, hogy elolvastatok! 

Girl in America – egy lány kalandjai az Egyesült Államokban

1. A megérkezés

2. A (fél)készételek országa

3Hogyan váljunk hőssé?

4. Még elcsíptük a klasszikus Amerikát

5. Elvegyülök az amerikaiak között

6. A vallást is el kell adni

Ha tetszett, az alábbi posztokat is ajánljuk:

Már ígéret sem maradt

Talán már tényleg csak ennyire futja: üres ígérgetésekre, hogy majd egyszer jobb lesz – és nem is jövőre, vagy két év múlva, hanem majd egyszer, valamikor a nagyon messzi, nem is nagyon belátható jövőben. És mindehhez semmi konkrétum, hanem csak egy üres szlogen. 

Itt hat év múlva olyan ország lesz

Azt mondja a miniszterelnök, hogy hat év múlva itt olyan ország lesz, hogy mindenki haza akar majd jönni. Egyelőre két év telt el 2010 óta, és nem nagyon látjuk, hogy abba az irányba indultunk volna el, ami ezt alátámasztaná. Halkan csak annyit tennénk még hozzá: először azt kellene okos intézkedésekkel elérni, hogy legalább ne akarjanak ennyien elmenekülni. 

Különb-e a politika máshol?

A politika és a politikusok természete alapvetően a nyugati világ nagy részén ugyanolyan. A céljuk ugyanis közös (a hatalom megszerzése és megtartása), a módszerek meglehetősen hasonlóak (nehezen tudunk olyan politikust elképzelni, aki az igazság teljes szövetét felbontja, ugye…), ami különbözik, azok a következmények. 

Létkérdés az, hogy elmenjek

Jómagam is, így túl az 50-en, úgy gondolom, hogy amíg nem késő ki kell mennem az országból. Eddig úgy éltem az életemet, hogy becsülettel, tisztességgel igyekeztem jól végezni a dolgaimat, mindenféle káros szenvedélyek nélkül. Két gyermekemet is felneveltem, akik egyetemet végeztek, életem eddigi legnagyobb értelme az volt, hogy úgy neveljem őket, hogy meg tudjanak állni a lábukon, és azt hiszem, hogy ezen a téren sikerrel jártam. 

Ez már a saját túlélésünkre megy

Szerintem a XXI. században, amikor a népvándorlás nyilvánvaló jelenség, elavultak a régi, berögzült nézetek, hogy magyar vagyok, akkor is maradok, ha a fene fenét eszik is.

Nem csak elkeseredetten menekülők vannak

A lakásbérlés esetében például kifejezetten jól jött, hogy akadtak kollégák, akik meg tudták mondani egy-egy környékről, hogy érdemes-e arrafelé keresgélni. (…) Lambethnek vannak olyan részei, ahol bármikor vennék lakást (ha lenne elég pénzem…), és egy-két utcával arrébb akkor se költöznék oda, ha fegyvert szorítanának a fejemhez.